A Nő

Szeretnék emléket állítani
Annak az embernek, aki
Az általános felfogás szerint
Lecsúszott alkesz senki!

Ugyan most még csak ötven,
De kinéz hetven. Az élet gyötörte!
De a sok magány bölcsé tette.
Ő az, aki katedrát érdemelne!

Aki vajjal eszi a szalámis kenyeret,
Eszébe sem jut az élet mély,
Rejtett, igazi oldala!
Emberek! Figyeljetek oda!

Ő mondta: neki a nő a Nő
Az anya, a feleség, a Fő,
A Föld, a Természet, a Tő!
A minden, a Teremtő.

A nő nem a vágy alanya.
Nem lényeg, hogy barna,
Szőke, ötven, vagy száz.
Hogy tini, vagy száz.

A nő a Nő. A fő!
Mindenség megtestesítő.
A teremtő, a megmentő,
A reménység éltető!

A méh, aki nektárt gyűjt,
A méh, amely minket szült!
A kezdet, és a vég,
Az anya. A Föld, s az ég!

A szeretet és melegség,
A bensőség és ügyesség,
A teremtés és figyelem,
A kitartás és türelem.

Mi férfiak, a világ urai!
A Nő rabszolgái vagyunk.
Nem lennénk méhe nélkül,
Nem lennénk Nő nélkül!

Tisztelet és szeretet!
Csak utána a szerelem!
Ne győzzön itt az izmod!
A Nő ismeri a gondod!

Budapest, 2012.03.16.

MF



..................................................................vége......................................................................



Keresőmotoroknak:
Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Család
Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Család
Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Család
Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Család
Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Család
Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Család
Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Család