Tré fás kép más

Ó

de mókás

e tréfás képmás

füle szeme orra szeme füle

Arca pírja szeme tündököl-e

bibircsókos álla

bár nyak

nak

vas

tag

de válla széles erő köre

dolgozott rajt s így vajh boldogul-e

karban              szívvel              kézben

váll                 dobban             részben

itt dől el ki

vagy ki nem

de tedd szívedre

s fogadj erre

légy te ki merre

állj      nevelj       válj

nőj       gyermek      járj

soha ne                   tétovázz

szeret                            kiált

mert ki                        álmot lát

talpon marad                ha talpra áll

MF

2012.07.03.

Születésnapom reggelén

Célom ma teljesült! Élek!
Élek, tehát megéltem.
Mögöttem a hatvan évem!
Súly, mit rám rakott az énem.

Most indulok a százon.
Múltam most itt lezárom.
Mit kaptam béklyót lerázom.
Szelektálok! Csak a jót látom!

Újból neki rugaszkodom
Frissen, pihenten, fiatalon.

Testem, lelkem hatalom;

Jövőbe vetett bizalom!

Lehetne célom a pihenés,

Munkám a semmit tevés.

De nem fáradtam el!

Tudatom tettekre tüzel!

A tisztán látás mára elért;

Csatát kellett nyerjek ezért!

Látóköröm tág. Körbe ért.

Sekélyből mennyig felért!

De a tudás magában mit ér?

Síromban tán lesz elég tér;

Ha titkolom, oda belefér!

E világból így túlvilágba ér!

Nem! Nem ez az én utam!

Kezdődjön a jövő-futam!

Egyetemleges tudást alkotok!

Régmúltból csodákat hozok!

Budapest 2012.06.01.

MF

Születésnapomra

Hatnak ma évek bújai
Vállamon múltam súlyai
Mélyül holt tervek kútjai
Hatvan év megtett útjain.

Lépteim nyoma mint viaszba
Rontott múlt nyomul vigaszba
Könnyek tengerén úszó mihaszna
Remény sugarán fénnyel utazna.

E soha vissza nem térő percekben
Múlt, s jövő sűrül jelenbe
Mit rihe-rongy szőtt selyembe
Hatvan éve kész fejemben!

Szemek, arcok körös körül
Mosolyt érző lelkem örül
Jó akarat szemben kiül
Elő bukkan vasálarc mögül.

Egyedül hogy el ne vesszek
Jó lelkek kik körbe vesznek
Méh csupruk gyógy-mézzel telnek
Csurran rám méz jóság cseppek

Addig jó míg én ezt látom
Szívem így rád kitárom
Pendülj húr szellem gitáron.
Sírj ha tudsz! Bármi áron!

Budapest, 2012.05.22.

MF

A Férfi és a Nő

Férfi és Nő. A teremtő.
Egység! Két őserő!
Ellentét és vonzerő.
Nemzedéket nevelő!

Felelősség és érzelem,
Vonzalom és értelem.
De másként lát e két elem!
Mit lát az bent és kint terem.

A nő mint világmindenség,
Teste mint az istenség:
Befogad, alkot, teremt,
Bölcsőtől a sírig vezet.

Mi történik két fél között,
Férfi kap, mit nő kötött.
Ha e rend már felborul,
A szál szakad. Tű megszorul!

Érzelemben látszat csal.
Férfi könny mélyről fakad!
Női könnycsepp célba tart:
Mert nő az, ki célt akar!

A nők e célt ott rontják el,
Zárt világba bújnak el.
Gyermek, s otthon mindenük.
A férfi kint. Csak nő belül!

Otthon és  lét biztonság,
Akár érdek házasság,
Nőiesség, külsőség,
Anyagias melegség.

A felelősség rajtuk van!
A gyermek csak nőben fogan.
Míg gyermek válik önállóvá,
Női szív jeges szigorrá!

Férfit míg hajt hajtóerő
A női nem mily megnyerő
Ha jő e frigy eredője
Jeges szél követője!

Gyerek gyakran nyűggé válik,
Játék, barát köddé válik.
Nappal munka, este sírás,
Érzelmileg ez kihívás!

Ki nő volt ma már csak anya,
Óvoda lett otthona.
Óvó nő lett. Nemtelen.
Csak munka gyümölcse terem.

Szabadságból így lesz börtön,
Szerelemből így lesz kölcsön.
Esze visszafizetésen jár...
Kár hogy így van! Jaj de kár!

Gyermek és anya egy test.
Mint egy szerv, ölt öntestet.
Születik, így szét szakad,
De örök saját test marad.

A gyermek mint önön mása,
Esély hogy magát lássa;
Formál ön-mintájára!
A nem sikerült ön-magára!

Az élet itt is mily galád:
Ő felnőtté növi magát!
Ismét kín és vajúdás...
Virágba szökkenő varázs!

Anyából újból feleség?
Gond követő melegség?
De a szív ha kifagyott
Vérbőség vénát hagyott!

Ha Isten teremté a lelket,
Késve hozhatna szerelmet.
Szerelmes papák s mamák!
Hittel Isteni csodák!

Isten döntött egyedül!
Férfi Ő? Vagy nőnemű?
Férj-e ő? Tán feleség?
Párja tán a mindenség?

Vajúdással született?
Utált Ő? És szeretett?
Ki teremtője: Ős Anya?
De ki lehet a nagymama?

Változtassuk meg a sorsot!
Törjünk orra alá borsot!
Örök szerelem legyen!
S hűséges társsá tegyen!

Budapest, 2012.03.21.

MF

........................................................................vége....................................................................




Keresőmotoroknak:
Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Család
Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Család
Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Család
Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Család
Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Család
Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Család
Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Család

Mi zajlik bennem?

Tudom hogy én ki vagyok,
Mert mindent tud a tudatom.
Intelligencia a mindenem!
A világ mindenséget ismerem!

És mégis ha fejem fáj,
Cukor, vérnyomás, máj,
Gyötör már a visz-ér.
A híres tudásom mit ér?

Amíg gond és baj elkerül,
Énem ifjú korban elmerül.
A gondolat is képtelen...
Az egészség nem végtelen?

Ezért mondom néktek;
Szervezetünk ismerjétek!
Ha tőle bajra pont jót kértek,
Egészségben hosszan éltek!

Szervezetünk bonyolult!
Szabályzás kifinomult.
De mindent irányít az agy.
Tudatunkra semmit sem hagy.

De mit is jelent a tudat?
Emlékezet? Nyelv? Gondolat?
Logika? Művészi hajlam?
A legfontosabb az akarat!

Az erős jellem akaratos.
A nagy emberek mind tudatos,
Határozott úton haladtak,
Sikeres életművet alkottak.

De higgy, és láss csodát!
Magadban keresd magad orvosát!
Ha van merszed, és akaratod,
Egészség, fittség a jutalom!

E képességgel születünk,
Majd idő múlásával feledünk.
Születéskor van egy kincs!
De nem tudjuk! Van, de nincs!

Higgy benne! S ha ezt teszed,
Hálás lesz szervezeted!
Mit is kell tenni ezért?
Akard! Az egészségért, életért!

Nincs oly baj, nincs betegség,
Szervi elégtelenség,
Mit ne tudnál javítani!
Tudni kell ezt akarni!

Letesztelem képességed!
Tedd füledre két tenyered!
Utasítsd a szervezeted,
Javuljon egyensúly érzeted!

Egyensúlyt érző receptorok:
Ízületek, izmok, csontok,
Olajozottan működjenek,
Az akadályok megszűnjenek!

Az egyensúlyi neuronok
Növeljék a kapcsolatot
Az agy egyensúlyi központtal,
E központ is a kisaggyal!

A kisagy a gerincvelővel,
S végül az izom-erővel!
Ha ezt jól csináltad,
Fél lábon is állhatsz!

S ha ez ősi tudásban jól haladsz,
Magadból bajnokot avatsz!
Az egészség, fittség bajnokát!
Élvezed Isten földi csodáját!

Budapest, 2012.03.19.

MF


....................................................................vége.......................................................................





Keresőmotoroknak:
Gyógyítás egészség  fittség neuron gyógyítás egészség fittség neuron gyógyítás egészség fittség neuron
Gyógyítás egészség  fittség neuron gyógyítás egészség fittség neuron gyógyítás egészség fittség neuron
Gyógyítás egészség  fittség neuron gyógyítás egészség fittség neuron gyógyítás egészség fittség neuron
Gyógyítás egészség  fittség neuron gyógyítás egészség fittség neuron gyógyítás egészség fittség neuron
Gyógyítás egészség  fittség neuron gyógyítás egészség fittség neuron gyógyítás egészség fittség neuron
Gyógyítás egészség  fittség neuron gyógyítás egészség fittség neuron gyógyítás egészség fittség neuron
Gyógyítás egészség  fittség neuron gyógyítás egészség fittség neuron gyógyítás egészség fittség neuron

A Nő

Szeretnék emléket állítani
Annak az embernek, aki
Az általános felfogás szerint
Lecsúszott alkesz senki!

Ugyan most még csak ötven,
De kinéz hetven. Az élet gyötörte!
De a sok magány bölcsé tette.
Ő az, aki katedrát érdemelne!

Aki vajjal eszi a szalámis kenyeret,
Eszébe sem jut az élet mély,
Rejtett, igazi oldala!
Emberek! Figyeljetek oda!

Ő mondta: neki a nő a Nő
Az anya, a feleség, a Fő,
A Föld, a Természet, a Tő!
A minden, a Teremtő.

A nő nem a vágy alanya.
Nem lényeg, hogy barna,
Szőke, ötven, vagy száz.
Hogy tini, vagy száz.

A nő a Nő. A fő!
Mindenség megtestesítő.
A teremtő, a megmentő,
A reménység éltető!

A méh, aki nektárt gyűjt,
A méh, amely minket szült!
A kezdet, és a vég,
Az anya. A Föld, s az ég!

A szeretet és melegség,
A bensőség és ügyesség,
A teremtés és figyelem,
A kitartás és türelem.

Mi férfiak, a világ urai!
A Nő rabszolgái vagyunk.
Nem lennénk méhe nélkül,
Nem lennénk Nő nélkül!

Tisztelet és szeretet!
Csak utána a szerelem!
Ne győzzön itt az izmod!
A Nő ismeri a gondod!

Budapest, 2012.03.16.

MF



..................................................................vége......................................................................



Keresőmotoroknak:
Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Család
Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Család
Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Család
Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Család
Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Család
Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Család
Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Szerelem Család Gyerek Nő Család

Himnusz

Ébredj nemzet álmodból
Erőtől duzzadva;
Friss erővel, szándékból,
Sikerre utalva!
Hozd rendbe a múltadat
Virágzó jövőért,
Ragyogó kék ég alatt,
Kárpát medencéért!

Dobd el végre béklyódat,
Amit múlt rakott rád!
Érezd magad méltónak.
Higgy annak, mit szemed lát!
Kishitűből nagy-hitű,
Egyenes derékkal;
Kis-ívűből nagyívű,
Sok Nobel díjassal!

Tárd ki végre ablakod
Világ nagy kertjére!
Nőjön naggyá alakod,
S lépj ki mezejére!
Felejtsd el a szorongást,
Nem vagy Te rabszolga!
Tanuld az uralkodást.
Múltad ezt mutatja!

Nagy királyok s vezérek
Kövezték utadat!
Így fejlődtek remények
Mit századok takarnak.
Dobjuk le e takarót
Földünkről s magunkról;
Újra keltetni magot
Elporladt hamuból!

Legyen újból nagy nemzet
Kárpátnak völgyében!
Győzzünk nemes versenyben
Népek seregében.
Emelkedjen Magyar név
Múlt dicsőségére;
Ha Árpád atyánk fentről néz,
Vegyen kebelére!

Ne legyen oly ellenség,
Ki győzne bennünket!
Legyen bennünk emberség,
Mint győztes, tennünk kell!
Mutassuk meg világnak
Dicső múlt, s jelenünk.
Mint méhnek akác virágja
Mézelő lehessünk!

Ébredj drága nemzetem
Százados álmodból!
Tárd ki fényre lelkedet
Zárkózott váradból!
Hozd rendbe a múltadat
Virágzó jövőért,
Ragyogó kék ég alatt,
Kárpát medencéért!

Budakalász, 2012.02.03.

MF



...................................................................vége...................................................................





Keresőmotoroknak:
Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz
Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz
Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz
Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz
Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz Himnusz