Szemem zártan révedez
Mit tudom én, hol vagyok?
Emlékképem elhagyott!
Érzékelem lábamat
Testem éri ágyamat
Vízszintesen heverek.
Alszom még, vagy ébredek?
Elmém lassan eszmélne
Ólom álom terhére
Ki nyeri meg e csatát?
Tudat eldönti magát!
Énem forog magában
Külvilágtól elzártan
Keresi már önmagát
Kötelesség tudatát.
Munkanap van? Felkelek!
Ezek a rossz reggelek!
Lustálkodni nem szabad
Mert az idő elszalad.
Hétvége? Vagy ünnepnap?
De jó lenne mindennap!
Átfordulok alvóra…
Nem számít egy kétóra!
Nesszenések mellettem.
Ő talán a Kedvesem?
Igen! Este itt volt Ő!
Szerelmetes Istennő!
Budapest, 2001.12.14.
MF
MF
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése