Feketéllik jövő, s
múlt
Sötétség, mint
terítő
Hatalmába kerítő.
Reménytelen a
világ
Elhervadt mind a
virág
Sötét fátyol rám
borul
Veszett elmém
elborul.
Nincs támasz, sem
nincs vigasz
Igazság sem már
nem igaz
Életművem üt pofon
Vár a rideg
otthonom.
A sötét éj
sötétjében
Vég-nélküli
végében
Csillagom, lám
felragyog
Ha hallhatom a
mondatod.
Ha láthatom szép
arcodat
Ha árad
illat-áradat
Közel-lényed belém
mar
Tested-lelked
felkavar.
Keress, kutass
valamit
Szeress, utálj Valakit
De ne tedd
mindenáron!
Nézz rám! A társam
várom…
MF
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése